Méretek

Szeptember utolsó éjszakái rendkívül jó égbolttal teltek el a Zselicben. Az érdekesség bennük, hogy egyik nap igen rossz átlátszóság volt, másnap pedig minimum 4,5-ös (az 5-ös skálán). Az égbolt annyira tiszta volt, hogy a csillagok fénye már egyfajta derítést adott a tájnak.

Ősszel egy nem akármilyen szezon kezdődik el. Egy olyan jelenséget lehet megfigyelni, amely csak a legnagyobb sötétségben, és a legtisztább éjszakákon látható, fényszennyezéstől távol. Az úgynevezett Állatövi ellenfény ősz környékén kezd el emelkedni délkeleten és delelni egyre magasabban. Ez egy olyan jelenség, amelynél a bolygóközi port szórja a nap fényét, ráadásul a nap ellenpontján sűrűsödés tapasztalható ebben. A fénye annyira diffúz és halvány, hogy a Tejút fénye képes elnyomni azt (!!!). Ezért a legjobb időszak az ősz és a tavasz a megfigyelésére. Télen úgyszintén a Tejút téli régiójában tartózkodik, ezért akkor sem lehet megfigyelni. Viszont amikor a Halakban , vagy tél végén az Oroszlánban tartózkodik, akkor észre lehet venni.

A felvételen pont felettem látszódik egy halvány derengés, amelynél pont emelkedett az Állatövi Ellenfény (Gegenschein). A fotó egyfajta panorámakép, amely 20 felvételből áll össze, egyenként 24mm-en ISO10000-el és 10 másodperccel, f1.8-on. A képnek a Méretek címet adtam, ugyanis akárhogy nézzük, de pokolian nagy a Tejút. Egyszerűen a néző fölé magasodik, érzékeltetve azt, hogy mennyire apróak vagyunk a világegyetemben.